A Berber az észak-afrikai sivatagokban élő beduin törzsek hagyományos hátaslova, amely a történelem előtti időktől fogva a mai Marokkó, Algéria és Líbia területén élt.

Feltételezések szerint a berber az északi vadló típusából fejlődött ki, ellentétben az ázsiai típusú származásvonalat követő arabbal. Az arabtól jól megkülönbözteti széles egyenes feje és szája, alacsonyan tűzött farka és hevesebb vérmérséklete.

A berber nagy hatással volt a lófajták kialakulására és javítására. Spanyolországba a mórok közvetítésével került be a 8. Században, majd a helyi kancákat fedezve alakította ki az andalúziait. Amikor a törökök meghódították a Földközi-tenger keleti partjait és az észak –afrikai partvidéket, Európa minden szegletéből megfordultak erre a kereskedők. Aztán a berber lovat vitték haza magukkal, hogy otthoni lovaikat vele javítsák. II. Károly angol király számos berbert vásárolt, hogy a korabeli angol angol versenylovakat továbbfejlessze velük-ezzel megteremtette a későbbi telivér alapját.

Ma már nem sok tisztavérű berber ló él. A szelídebb arabbal való keresztezés könnyebbé tette hátassá való kiképzésüket. Észak-Afrikában elterjedt a berber-arab keresztezésből származó líbiai arab. Munkalóként tartják, szelekciós tenyésztése nincs.