A Spanyolország déli részén található Andalúzia a szülőhelye ennek a legkeresettebb és talán leghíresebb európai fajtának.

Eredete nem ismert. Egyesek szerint tisztavérű honos fajta, mások szerint inkább az történt, hogy a –feltehetően– ember eredetű honos állomány a Kr. U. 8. Században a mórokkal érkező arab és berber lovakkal keveredett.

Az andalúziai típus a magasiskola könnyed elsajátítása révén ideális katonaló volt.

A lovas magasiskola népszerű volt az európai nemesség körében, így a 15-18. század között az andalúziait számos más fajta alapításra használták fel szerte Európában. Így jött létre az osztrák lipicai, a cseh kladrubi, a portugál lusitano és alter real fajta. Egy időben annyira megnövekedett az igény iránta, hogy a tenyészállatok kivételét halálbüntetés terhe mellett megtiltották.

Ennek ellenére a 19. Század elején a fajta fennmaradása veszélybe került. III. Fülöp spanyol király uralkodása alatt több fajtával keresztezték, hogy küllemét kissé tömegesebbé tegyék.

Ma Spanyolországban a tisztavérű andalúziai nagyon ritka. Csak különleges alkalmakkor lovagolják: parádék, bemutatókon, illetve bikaviadalokon ez a rejoneadorok (lovas torreádok) lova.

A fajta nagyon kedvező vérmérsékletű. Okos, jóindulatú, nyugodt, könnyű vele dolgozni. Mozgása elegáns, átélt. Látványos magas ívű kanalazó léptei mindenhol a figyelem középpontjába állítják, bárhol szerepeljen is.